A tömörítők három típusba sorolhatók: mechanikus készlet, hidraulikus készlet és állandó tömörítő.
A mechanikusan beállított tömörítőket csőmozgással lehet beállítani, például forgatást vagy felfelé/lefelé irányuló mozgást. Egyszerű felhúzással szabadulnak fel, és sekély, alacsony nyomású kutakhoz alkalmasak.
A feszített tömítőket úgy állítják be, hogy meghúzzák a feszültséget a csövön, és a feszültség oldása elengedi a tömörítőt. Mérsékelt nyomáskülönbségű sekély kutakban használják, és gyakran alkalmazzák stimulációs műveletekben.
A forgásbeállítású tömörítők beállítása csőforgatással történik, ahol a bal oldali fordulat bekapcsolja a tömörítőt, a jobb oldali pedig visszaveszi azt.
A hidraulikusan beállított tömörítők folyadéknyomást használnak a kúp meghajtására a csúszások mögött, és a bezárt nyomás vagy egy mechanikus reteszelés hatására rögzítve maradnak. A cső felemelésével szabadulnak fel, és hasznosak az elhajlott vagy görbe lyukakban, ahol a cső mozgása korlátozott.
A felfújható tömörítők folyadéknyomással felfújják a megerősített gumicsövet és beállítják a tömörítőt. Általában nyitott lyukak tesztelésére és cementbiztosításra használják, különösen korlátozásokkal rendelkező kutaknál.
Az állandó tömörítők elektromos vezetékre, fúrócsőre vagy csőre vannak felszerelve. Ellentétes csúszásokkal rendelkeznek, amelyek rögzítik a tömörítőt a tömörítésben, és mindkét irányban ellenállnak a mozgásnak. A vezetékes tömörítők elektromos áramot használnak a beállításukhoz, míg a csőtömítőket forgatással vagy húzással lehet beállítani. Alkalmasak nagy nyomáskülönbséggel vagy nagy csőterhelés-ingadozásokkal rendelkező kutakhoz.
A cementtömörítőknél a csöveket a burkolaton belül vagy a nyitott lyukon belül rögzítik.
